A tengerparton állunk, a srácok meg én
a legrohadtabb arcok az egész északi féltekén
veszett kutyák kergetik a farkukat ugyanúgy körbe-körbe
ahogy én szállok be hajnalban az utolsó török körbe
Megvakulok a fényben, megsüketülök a zajban
de nem érdekel, voltam már sokkal nagyobb, sokkal nagyobb bajban
Ezeken a rohadt deszkákon állok, néha azt se tudom miért
félek, túl nagy árat kér majd valaki a válaszért
kinek az arcát látom, ha belenézek a tükörbe
táncolok, mert beleléptem valami ördögi körbe
Megvakulok a fényben, megsüketülök a zajban
de nem érdekel, voltam már sokkal nagyobb, sokkal nagyobb bajban
azt hiszem