Fekete a hold az égen a félelem lovagol
szaggat a szél az éjfél újra az úton ér valahol
nem félek és az sem baj ha a lábam sárba lép
elindultam vissza most már miért fordulnék
Zavaros a víz a felszín mennyi titkot rejt
hallgat a mély de én tudom jól
soha semmit nem felejt
nem félek és az sem baj hogy bőrig áztam már
mert tudom hogy célhoz ér majd
aki egyenes úton jár
Lehet a végén a fejemre szakad az ég
de nekem a kezdet csupán ami neked már a vég
lehet a végén tényleg a fejemre szakad az ég
de nekem talán a kezdet csupán ami neked már a vég
tudom az életem annál sokkal többet ér hogy
ne legyen benne semmi csak unalmas cirkusz és
száraz kenyér és lehet a végén tényleg
a fejemre szakad az ég
de nekem talán a kezdet csupán ami
neked már a vég