„…na jól van o.k. akkor most elmesélem hogy mi történt csak arra kérlek hogy ha lehet akkor ne mond már el senkinek de tényleg ….nem szeretném hogy ha holnap az egész város erről beszélne …érted…”
Mikor belépett én tudtam hogy Ő lesz az emberem
láttam rajta hogy érzi megszólítani nem merem
odajött elém állt „ el ne hidd amit a szemed lát!
tudom hogy a véred hajt de te is rájössz majd, hogy
Átver a látvány
átver a látvány
átver a látvány…átver…ne felejtsd el…”
„…aztán egyszer csak mint hogyha egészen más helyre kerültem volna…tudod, kurva nagy ház, csomó ember
üvöltött a zene, mindenki tele volt mint az állat és hát olyan nők voltak hogy …phűűű…”
Nem értem a dolgot az egész olyan hülye volt
kérdezni se kellett szavak nélkül válaszolt:
„hiába mégy ugyanoda a végén úgyis megunod a
legjobb piát a legjobb csajt és te is rájössz majd, hogy
Átver a látvány
átver a látvány
átver a látvány…átver…ne felejtsd el…
„…jól van , röhöghetsz ezen de hidd el, hogy tényleg súlyos volt. én nem tudom van-e ilyen, hogy menny meg hogy - mit tudom én - pokol de…na… nem is ez a lényeg. oda hajolt hozzám és azt mondta …”
„hiába van életed száz, vigyázz melyik oldalon állsz
a cél a fontos nem a rajt és te is rájössz majd ha
Átver a látvány
átver a látvány
átver ez a látvány a látvány átver
ez a látvány átver...ne felejtsd el…”
„…reggel persze ugyan abban az ágyban keltem fel amelyikben minden reggel szoktam. egy kicsit zúgott is a fejem , olyasmi volt mintha mondjuk - mit tudom én – másnapos lennék , vagy ilyesmi… kimentem a fürdőszobába , tettem – vettem és amikor felnéztem ott állt velem szemben a tükörben. hᒠmost mᒠnem vagyok benne egészen biztos de olyan volt mit ha Ő lett volna az én emberem…érted…”