Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
a másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. állj!
Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
megint el van hajolva térben a lábam, én térden
látod, a sárga rétegig értem
Ugyan úgy fáj néha. én, ha
padlón vagyok is, hidd el
a gitártól akkumulátor leszek
újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
a zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
az nekem a minden
Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
a másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám
Ugyan úgy fáj néha. én, ha
padlón vagyok is, hidd el
a gitártól akkumulátor leszek
a zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
ez a zene, ha felkap és elrepít innen
az nekem a minden
ez a zene, ha felkap és elrepít innen
az nekem a minden, az nekem a minden